Voltunk, győztünk, visszajöttünk!
Megint megyünk. 2011 és 2012 után idén újra bevettük Debrecen városát. Most azért bevállalósabb volt a szakosztály, 5 korosztályban (2002,2003,2004,2005,2006) neveztünk a XXIV. OTP Bank Karnevál Kupára, így 3 busszal indultunk neki péntek reggel a 2 napos focitornának. A 68 fős sportolói stábot majd ugyanennyi szülő, testvér kísérte el.
A hivatalos program: péntek érkezés, szállás elfoglalása, edzés. Szombat-vasárnap foci minden mennyiségben. A délutánig tartó meccsek után az újonnan avatott Nagyerdei Stadionban történt a torna hivatalos megnyitója, ahol aztán a DVSC-PFLA bajnoki labdarúgó mérkőzést nézhettük meg kedvezményesen. Vasárnap újra foci és délután indulás haza. A hétvége alatt a szerencsésebbek - a szervezők által biztosított kedvezményes belépővel - élményfürdőbe vagy állatkertbe látogathattak vagy sétálhattak egy nagyot a felújított és kibővített nagyerdei parkban. Így tettek néhányan a kisebb korosztályaink közül, akik sajnos nem szerepeltek túl jól a hétvégén, de ennek ellenére a gyerekek élvezték ezt a 3 napot és nem szegte kedvüket az első nemzetközi megmérettetés eredménye. Mert ne feledjük ez egy nemzetközi fesztivál, ahol sok kelet- európai és főleg ukrán csapat mellett a magyarokat szinte csak fővárosi és egy-két híresebb egyesület gyerekei képviselték. És persze Nyergesújfalu. Nyergesújfalu - az önkormányzat és számos helyi vállalkozó támogatásának köszönhetően - ott volt megint és reméljük ott lesz az elkövetkezendő pár évben is még. Higgyétek, el hiányoznánk Debrecennek!
A legnagyobbak egy számukra nagyon kedves emlék helyszínére tértek vissza bajnokcsapatként. A sporttörténelemből tudjuk, hogy kétszer elérni ugyanazt, leküzdeni a leküzdhetetlent nagyon nehéz, rekordszámba illő eredmény. A győzelem idén valóban nem sikerült, a 2002-es korosztály - csoportelsőként zárva az első napot - "csak" a 6. helyen végzett a 15 fős mezőnyben, de a katarzis nem maradt el. Nem tudom, mit csinálnak, hogyan csinálják ezek a fiúk, és hogy fog e létezni valaha még egy ilyen társaság, de ha ez a kis "csipet csapat" felmegy a pályára elszabadulnak az érzelmek: őrjöngés, izgulás, gyomorfájás, őrületes szurkolás, aggódás, nevetés és sírás miden mennyiségben. Sírsz, mert épp a Te gyereked valami olyat művel a pályán amiért irtó büszke vagy rá és hálát adsz az égnek, hogy itt lehetsz és láthatod. Sírsz, mert az ellenfél az utolsó pillanatban vezetést szerez. Sírsz, mert a "soha nem adjuk fel csapat" az utolsó utáni pillanatban mégis kiegyenlít. Sírsz, mert Te szurkolni alig bírsz a fáradtságtól, de a gyerekedet még mindig viszi valami előre. Sírsz, mert a kimerültség miatt a fulladás határán lévő kétségbeesett játékos az ettől még jobban kétségbeesett edzővel egymást keresve kergetőzik a pályán a szituációtól teljesen kétségbeesett bíró körül. Sírsz a vereség miatt, sírsz a győzelemért, sírsz a meghatottságtól, a csalódottságtól, a büszkeségtől, sírsz csak úgy...
A gyerekek a szervezést megköszönvén szombat este megajándékoztak egy kis édességgel (még erre is volt energiájuk!) . Én meghatódva csak annyit kértem tőlük, hogy úgy játszanak a pályán, hogy vasárnap is sírhassak a lelátón. Ez megtörtént. Köszönöm srácok!
Támogatóink voltak: Készacél Kft, Nyergesújfalu SE, Nyergesújfalu Város Önkormányzata, Lábatlani Vasbetonipari Zrt, Pyrofob Kft, Dunatakarék Bank Zrt, Megawatt Kft, Nyergesi Fivérek Kft, Prenker-Ker Kft, Mayer Róbert
