A pályafutásomat viszonylag korán kezdtem. Amint biztosan tudtam járni, onnantól mindenhova labdával mentem. Szüleim és a nagyszüleim fáradhatatlanul álltak felváltva a kapuban. Szinte egész nap focizni kellett velem.

 

-Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?

Szervezett szinten 8-9 éves koromban kerültem közelebbi kapcsolatba a labdarúgással, amikor a Dorog korosztályos csapatához kerültem. Szüleim hordtak be naponta Leányvárról az első időszakban, aztán kicsit később már busszal jártam be Dorogra. Érdekességképp mondom, hogy 6 Forintot kaptam naponta, ami fedezte a buszjegyemet, és a 3 gombóc fagyimat. Dorogon olyan edzőktől kaptam gyerekként nevelést, mint Laczkó István, Varga János, Buzánszky Jenő, Ilku István, akik nagy hatással voltak akkor rám. Szándékosan a nevelés szót használtam, mert nem csak a fociról szóltak az edzések, hanem az életre is felkészítettek minket. A mai napig igaz barátságokat ápolok abból a korból, és a csapat nagy részéből jó értékrendű, példamutató ember vált.

 

-Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod magad edzőként ?

Az edzősködés nálam nem saját elhatározásból jött, hanem egy szezon közben edző nélkül maradt csapatnál kértek fel mint rangidőst a feladatra. Akkor még játszottam is, így játékos edzőként működtem közre. Ez néhány évig így működött, aztán közben kezdtem el azt érezni, hogy többet, szisztematikusan, célirányosan szeretnék adni a csapatnak, ekkor végeztem el az edzői képzést. A Tokod volt az első olyan csapat, ahová már mint edző csatlakoztam, és csak a pályán kívülről követtem az eseményeket. Nagyon furcsa, és frusztráló érzés volt az elején, mert kintről egészen mást lát az ember, és segíteni sem tud közvetlenül. Aztán persze kezdtem rájönni, hogy hogyan lehet mégis segíteni a pályán kívülről is a csapatot, a játékosokat, de ez is egy olyan szakma, amiben mindig meg kell újulni, mindig fejlődni kell.

 

Mit gondolsz, milyen a jó edző?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert mindenki szerint más. De alapvető az a jó edző, akit a csapat, a játékosok elfogadjanak, hiteles és őszinte. Vannak nekem is példaképeim, de nem világhírű edzőkre kell gondolni. Felnézek régi csapattársaimra, akik nagyszerű munkát végeznek különböző csapatoknál, és kimagasló eredményeket érnek el megyei bajnokságban, vagy utánpótlás szinten. Sokszor kérdezek tőlük, eszmét cserélünk, pedig van köztük olyan, akivel közvetlen vetélytársak a csapataink.

 

Mutasd be jelenlegi csapatod!

A jelenlegi csaptom egy fantasztikus csapat. Elsősorban azért, mert nagyszerű emberekből áll. Jó gondolkodású fiatalok, akiktől én is tanulok folyamatosan. Sokszor meglepődöm, hogy ilyen fiatalon, ennyire éretten, előrelátóan gondolkodnak, terveznek, és élik az életüket. Persze tehetségesek a labdarúgáshoz is. Nagyon fontos, hogy jól érzik magukat egymás társaságában, és ezért örömmel jönnek edzésekre, és küzdenek egymásért a mérkőzéseken. 
 

Milyen célokat tűztél ki magad elé, jelenlegi csapatoddal?

Aki ismer, az tudja, hogy nem tudok veszíteni. Feleségemtől meg is kaptam sokszor, hogy még a gyerekek ellen is véresen komolyan veszek akár egy kártyajátékot is. Úgyhogy az én célom mindig minden mérkőzést megnyerni.

 

Ha a világ bármely csapata tárt karokkal fogadna edzőként, melyiket választanád?