Máskor oly könnyedén megy a fogalmazás, de most nehéz szavakat találni. Egy olyan ember ment most el, akit a labdarúgó társadalom minden edzője, labdarúgója és tanítványa tisztelt, szeretett.

Tavaly ilyenkor még edzéseket tartott Nyergesújfalun a kapusainknak… Aztán, családja után, talán elsők közt ültünk le beszélgetni a betegségéről. Bízott a gyógyulásban és mi biztattuk őt. Emlékszem a mosolyára mikor azt mondtam Neki, hogy szépen fejlődnek keze alatt a kapusaink, és a gyerekek szeretik őt, mindannyian visszavárjuk. Láttam a szemeit. Boldog volt. A szörnyű betegség ellenére is csillogtak a szemei.

Azt hiszem mi, akik ismertük, megismerhettük Őt, együtt dolgozhattunk vele szerencsések vagyunk. Példakép volt! Magasra tetted a lécet Laci! Isten Veled!